A kedvenc tv sorozatomban, az Agymenőkben, találkoztam először a párkapcsolati szerződés fogalmával, amikor a főszereplő, Sheldon Cooper, átadott egy 31 oldalas iratot a barátnőjének, Amynek.
Nagyot nevettem azon, hogy – a szerződés szerint – csak abban az esetben engedélyezett a kézfogás, ha valamelyikük leesni készül egy szikláról, szirtről, vagy szakadékból, illetve, ha Nobel-díjat kap. Vagy azon, amikor Amy, a nagynénje meglátogatását – az előírt protokollt követve – 72 órával előbb írásban kérvényezte Sheldonnál, majd ellenőrizte az autója kerekeit, valamint utánanézett, hogy milyen oltások kellenek ahhoz, hogy Orange Megyébe utazzanak. (Kiderült, hogy semmilyenek.)
Ezek a szabályok nagyon viccesek, hiszen ez a sorozat a világ legjobb vígjátéka, de maga az ötlet komolyan elgondolkodtatott.
Lehet, hogy kevesebb párkapcsolati probléma lenne, ha úgy gondolkodnánk, mint Sheldon és Amy? Segítene, ha a párok megállapodnának abban, hogy hogyan szeretnének együtt élni?
A szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatával jön létre.
Nézzük, mi szükséges ehhez egy párkapcsolatban:
Nagyon jó, ha a pár, a számára fontos dolgokról meg tud szóban egyezni, de még jobb, ha a megbeszélteket írásba foglalja. Ezt megtehetik a saját szavaikkal, semmilyen formakényszer nincs, illetve ha felmerül a szükségessége, kiegészíthetik, módosíthatják.
Azokban a párkapcsolati szerződésekben, amiket láttam, többek között, az alábbiak voltak részletesen kifejtve:
Hétvégén találkoztam egy nagyon kedves párral, akiknek van párkapcsolati szerződésük. A tökéletes összhang, amit rajtuk láttam, meggyőzött arról, hogy bár párkapcsolati szerződést kötni elsőre nem hangzik túl romantikusnak, de hosszú távon – fejlesztve az őszinte kommunikációt, önismeretet, és az elfogadást – segít a boldog párkapcsolat elmélyítésében.
(A kép forrása: gala.de, az animált gif forrása: giphy.com)